Egyéb

Az alant található fotók kis ízelítőt adnak arcom felületéből. A vizuális információt kommentálom, nehogy szó érje a ház elejét. Egyszer majd írok egy Ego dalt is. Naszóval:

Ha erre a zsenge képre kattintasz, akkor "lejön" csecsemő korom szexuális szabadságát bizonyító akt pár. Mivel megláttam a Nap világát, és nem ütöttek agyon a szülőszobán, így rögtön rossz útra tértem, és a kezdeti pornográfia - akár csak Madonna esetében - mindjárt nagyot lendített kárrieremen. :)

Az általános iskola után hamar a doboknak estem még szakközép elején. Bár már óvodás koromban mondta a fülész, hogy a közelgő IFA légfékét még meg-meg hallom. Erre persze szüleim nem is erőltették a kottaállványt rám. De nem kellett sokat várni, és egy dorombbal a kezemben nekivágtam a zenei pályának. Nem volt elég bőr a pofámon, ezért más kutyák bőrét vittem a vásárra főleg Paks tájékán. Játszottam a helyi fúvósoknál többek örömére. Még többek bánatára távoztam, de kapitális barátságom Bodroghalmi Lacival (BéHával) nem kerülhette el találkozásom a "D-műszak" nevű ákusztikus formációval mely egyes helyeken Stress néven futott. Így ismerkedtem meg Novák Zolival (sok képet csinált rólam, mint a Kámikázés, a Vidám Arc, és a Kongás Hansi is) is, ki BéHával megfordult a Kaláka fesz.-en nagy sikerrel. Járkáltunk a debreceni Kossuth Lajos koliba Gitár fesztiválokra és egyéb leleményes helyekre. Vándorfellépéseinknek köszönhetően hozott össze a sors a Dobos Laci féle DUXstock-kal. No de vége lett a szakközépnek, és mentem a nagy büdös Pestbe... ami nem jelenti a kapcsolatok megszűnését, csak hanyagolását, áthidalhatatlan távolságokból kifolyólagos indíttatás által. :(

Kandó Kálmános főiskolás éveim alatt eleinte akusztikus "OneManBand" formációkkal próbálkoztam szívesen. De amatőr próbálkozásokon is átestem blues, rock, és hasonló témaköröket érintő zenekarokkal. Beleuntam a toporgásba (mint a "jáccuk má mégegysze a gánszenróziszt el, mer aztat sokáig lehet jáccani"). Vettem egy Gravis PnP-t és elvadultan bolyongani kezdtem a komjúterzene világában. Ide beizzítok valamilyen hosszúhajas-időszakos pikcsőrt is, hogy tessék-lássék. Ez van a személyimben is jelenleg, na tessék... No de van itten egy olyan kép is rólam, ami még a "D-műszak"-os időkből származik. Azért raktam ide, hogy érzékeltessem, mennyire vidám is tudok lenni néha, és hát a Kandós évek azok néha nagyon ilyenre sikeredtek, annak ellenére hogy nagy gondokkal kellett szembenéznem. Szóval csak felfújtam a pofám, és röhögtem magamban. Hehe.

Mivel gitáros kép most momentán nem áll rendelkezésre digitális formában, ezért be kell érned ezzel a KLUB 104 pólós montázzsal. Voltam zenebohóc (azok a Szumma-klubok!), MC a DJ mellett (meg kell jegyeznem Dj. Olajos Imrét, ki beleszólt zenéimbe), és még ki tudja, hogy mi, ami határos a zenével és a jó ízléssel. Annak ellenére, hogy szabadidőmben inkább dIRE sTRAITS, Super Tramp jelleg szól hátteremben, megtanultam értékelni a house zenét(?). Láttam sok fiatalt, aki életérzésként éli meg ezt, és rádöbbentem, hogy rám ugyanígy néznek "más" emberek, mikor a már említett igényesebb, kevésbé ütem centrikus műfajokat hallgatom. A zene megtanított tolerálni.

S végül egy újabb bizonyosság. Itt látható, mennyire közel állok a hangosításhoz. Majdnem bekapom a hangtechnikát. A háttérben egy eminensz láda egymaga százötven wattyával segít vetíteni. Filcz Zoltán médiacápa-botrány-barátom kararmadája pedig segédkezik mondandóm lényegre törésében. Nem tudta mit csinál! A homályban pedig ott éppen nem világít egy koraló, mert így is nagy lett a színpadfény, mikor felmentem oda... KIN kupa alkalmából. Talán utolsó igazán Kandós évem '98 volt. Már mint vén, öreg róka látogattam a jeles eseményeket. Vári Imre, ex-hangosítós meg is jegyezte, hogy mit kavarognak nyugdíjasok a színpadon? Jó emlékekkel távoztam végül is. Jól esett, hogy felkértek a Kandós Ifjúsági Napok alatt, első alkalommal megrendezett szintek közötti vetélkedőre. A vége sörlocsolás volt... Hehe.

Még meg kell említenem Édesapám (Virág Ákos), ki szintén zenész a hobbiját tekintve. Soha nem szorgalmazta, hogy megrontsam magam ezzel a rossz szenvedéllyel. Persze lebeszélni se nagyon próbált.:) Egy bálzenekar jeles tagja már fiatal kora óta Szekszárdon. Játszanak mindent. Édesapám gyártotta saját kezűleg a hangtechnika nagy részét. Gitárpedálokat (EQ-ba potikat) csinált környezete nem kisebb csodálatára. Jelenleg Hawaii és Steel gitár készítéssel foglalatoskodik (honalpomon írok is róla). Minden vágya egy pedálos Carter koppintása saját kezeivel. CSAK magának gyárt, esze ágában sincs eladni bármit is műveiből. Amennyiben érdeklődnél felőle bővebben, akkor mél nekem!

Amint kész a hangszer, csinálunk faterral egy fényképes beszámolót a pedálos SteelGuitar-járól!