Temperamentum 2001.02.13.
Szemed, szíved szádon,
tűzben állva lángol,
szikrát szórva száll
a vágyam szirmain.
Mert nekem ez jó...
Mosolyogj 2000.06.09.
Mosolyogj rajtam, ismét napköltemény süt le rád reflektoromból
Nézzed, miként tűnik le lelkem nyugat dombjain a magányos semmibe
Várd, hogy keletről felhívjon mobilon másnap, vagy kapj SMS-t
Tűntesd el lényegtelen habos kávét borravalós asztalokról, fizetek
Várass meg elfeledve odavetett raklapnyi ígérettel örökre
Mondd el következő unalmas alkalmak alakjait ágyadból vetetlen
Panaszkodd koktélok szétdolgozott kesernyés hajnalát, hallgatom
Kapcsolj ki, ha már feltöltött a karmikus műanyag őrület
Majd mosolyogd meg bután szerelmes rohanásom utánad
... és hallgasd meg verődve vissza egyke esték dohos faláról.
Kései szüret után 99.10.30.
Vagyok parafa hangulat narancs üvegben,
mondok cuppanós hangot, ha szádra kívánsz
Napnak édes nedvét.
Vártam erre hűvös pincén, hogy asztalon nézzek
gyertyákkal szemedbe, keresve tükrét lelkednek.
És az édes nedű, mint szó tapad üveg falára,
kúszva pereme felé, vesztébe rohanva
siklik ajkadon halkan, diók és sajtok zamatát kutatva.
Elhiszem örök kis kábulatban kimondott
varázshang harang dalát csendesen éjnek vidám delén.
Keresem titkon féltett gondolataidra vezető
kusza szálak neszét, borzongok végig Veled.
Hátadon lehelek, fűtök, mi kell épp'.
Érzem, érdemes volt őszi deres reggelen
vesztembe vetni magam, facsarva lelkem minden cseppjét,
lezárva, hogy mint tetted is, kinyitva magam Néked.
Hova tova 99.04.15.
Ne tovább, nem kell ez így tovább!
Fogadom, magam feladom,
Nem fogom bírni, hova tovább
Bent vagyok, mégis kivagyok...
Felhagyok a magányos nyomással.
Nyomás mással, egymással, egy mással.
Már nem laposak erőszakosak a szelek.
Lemegyek, egy kis szerelemért,
Beveszek, leteszek minden kötelet,
Köpönyeget kergetek álmokat
Kattogok tova, jön az új.
Vacsora, lakoma.
Hála rebeg, ellebeg.
Nna, megyek...
Ez így volt 98.04.01.
Belém karolt a melankólia,
nem értettem, miért kell karolnia.
Levetettem fűre köntösét,
bambultam bele csicsergésbe
könnyű volt fülembe hatolnia.
Nem kérdezte, elvette eszemet
víg tavasz hangja lepte meg telemet
zene jött körém és kék sötét
villódzott számon szeme fénye
rám szólt, hogy kellene egy lavina
Végigbúgva, zúgva, harangozva,
robbantani bé szívháborúba
hogy felvehesse karcsún övét
megvédve, ne sérüljön lénye
még megmaradjon Szentnek az Ima
Csak csacsogva játékot, komolyan
és talán nem hinném el, de van olyan
jó, mint más végzetes pillanat
jön a pirkadat, tán alkonyat?
Te sehová se robogó vonat.
Egy a cél 94.10.11.
Csábító női testek
egy hajnalon nekem estek.
Kéjes táncuk szétszedett,
lelkem szíve megremeg.
És sikít az osztott öröm,
húsomban lakkozott köröm.
Nyakamon rúzsos mosolyok,
kábító füst gomolyog.
Majd időm dühöngő moraja
lebben, mint élvező lányok haja.
És mást szólnak de egy a cél,
hogy olvadjál szét acél!
Lüktető testek harapnak,
belőlem egy darabot akarnak.
Szól mellé a habos mese;
nem tudnál ellenállni te se.
Kék Csillag 94.08.21.
Kék Csillag virult az égen,
a hajó készen állt,
sötét éjjen fekete minden,
a Hold felhőbe szállt.
Végtelen fényéveken
széttépett álmok
ragyogtak, akár réteken
a hajnali harmatok,
és vágyta, hogy elérje,
csókolja bolygóit
közelről, tüzes méhébe,
mely egy űrhajóst boldogít.
Új dimenziók kincsein
táncolva, nevetve,
bátran szorongva, - mint
aranyásók meggyötörve, -
átélni napba zuhanás
hatalmas robaját,
a rejtelmes, csodás
Kék Csillag tavaszát.
Messzi GONDolat 92.05.11.
Kalap a lámpán,
várok rád.
Autó-tirará szól,
lapulok bambán.
Bíbor szád...
Bé', agyamba mászol.
Szép lány és nyár vár,
hol a hó?
Padból könyöklök én;
függöny-hullám száll,
'hol a szó
fel-felfénylik szemén.
Tanár jár itt el,
néz az ász;
nem foghatom szíved!
Szeretlek, hidd el!
Szívhalász,
kifogtál! Elhiszed?
Arany-harang leng,
jár az ész,
rám néz csoda-szemed,
mézes madzag zeng...
Mond, mit kérsz?
Hol simuljon kezed?
Modern Szerelem 93.03.04.
Fotonokra szakít
sok ezer kis kínai bogár;
mágneses tengerre borít
halkan, mint a szél-pohár.
Egy csókot itt hagyott!
Kacsintva ívet húz arcomra,
zakatol a kereke ott,
a síneken csattogva.
Felhúz, hogy szétessen,
végtelenbe elvész a keret,
tiszta oxigén édesen
suhan, robog és vezet.
Egy fázisba kerget
testével, még megkíván,
csendben feljebb megy egy tercet
és megolvad a titán...
Nyári pirkadat 92.05
Kavicsot dobok a folyamra,
és csobbanva a szó alászáll.
Nedves hajnali lélegzetek
robbannak lassan a patakra,
vízből leveleket halásztál.
Zöld fűpokrócot széjjelvetek;
Napocska kacsint a halakra
és velem a parton maradtál...
Sok madárdalból Néked szedek
csokorral, szórjuk a habokra.
Reggeli zsongásból haraptál,
hogy jöjjenek az élvezetek,
kis szelekkel, élő karokra.
Aranyat markol az álomtál,
hol Veled csónakot vezetek;
szép emléket gyűjtök halomra.
Szabad gondolat 94.08.22.
(1. ének)
Harmatok hajnalán halovány
árnyként gyalogol lovagló
szívem szaftos szava
átérvén réveteg tengerek
meredek rétegén megrázom
csillámló lelkem köntösét
alászáll belőle két kék kő
felcsapó hő lángolnak
lelkesen kedvesen és
mély nyomokat ásnak
ha fáznak de meleg
kezek fűtik reszkető
fényeik 's kedveik jók mert
barátoknak kiáltják ki
egymást 's egy mást
ki biztosan remélte
találkozásuk eme páratlan percét
heted hét nyelven peregnek
páratlan dallamok
kagylók nyílnak kedveikre
szabadba szökkenvén kék
kövek szomjas lelkeit.
(2. ének)
Merném e csoda mély
varázsát megismerni,
ha más barátságok romba
robbanhatnak tőle?
Alvadttá válik-e a vér,
ha levegőt megismeri;
ha mérgezett a rózsa,
utána hallok-e felőle?
Vagy megtérvén én
kopár háborúk vágyaiból
nyugalmas távolságra lelek,
felhajtom gallérom
és nyugodt lelkem mélyén
pohár nem telik italomtól,
de józan maradok; élek
kék kövek hatalmával...
...de nem mindenáron.
Szabadon 98.04.14.
Nem tagadom:
Gyarlón megimádnám tested.
De nem bírná bánatom,
ha lelked nem mámortól szenvedve
remegne meg.
Most szégyellem
kimondani, mit ölednek
lehelnék bátran, hogy
Ne félj!
Csókot suttogva,
lágy fogakkal keresve
gyönyört egyetlen
végtelen pillanatra,
és soha nem ébredni fel
kebelpárnáidból.
De csak agyam csapong,
hiszen nem szabad minden
ravasz gondolatom...
Meddig? 93.08.25.
Szerelmünk tünete tűnhet-e?
Vagy repül örök földek felett;
falván egymás húsát, míg elfogya?
Szerelmemmel 92.05.13.
Homályból fény öleli,
Ül és kacsint.
Szemeivel buján int,
fonódnak övei,
Egy meztelen szoknya száll.
Bódít a bók,
Hóznak csókoló kacsók,
Szél hajamba kaszál;
Szájról szájra szív a szív.
Szikrát vető
Vándor dal tabut szegő
Ágyat széjjel taszít,
Hogy ütközzön a térrel,
Hol táj tol el,
És karcsú gyönyör ölel;
Tüzes mosoly ér el.
Szemérmes áhítatok
Kívánnak még;
Ki tudja, hogy milyen rég
Vágyakat itatok;
Éhező testem remeg.
Narancsfelhő
Két kezemhez jő, fel jő,
Szemembe szól szemed,
Megtalált kertek mennek
Agyunkon át,
Lehelve lelkünk szavát
Mézvirágos percnek.
Titok 92.02.24.
Elárulom titkom,
Csak Néked megírom:
Szívem szerelem
virága vagyon,
És Te, csak Te vagy
a színes szirom!
Napsugaram 92.02.11.
Erre
a ciánkék eget felhőfoszlány
szeli át lelkemen gyönyörű lány
Mennyi
tavaszsúgó madár rebben messze
csókom véle küldöm hosszú percre
Arcod
szellőt melengető koratavasz
ráköszön szerelmünk nagyon ravasz
S majd
egy őrült hétig vár az ifjú test
egy néma gondolat most frissre fest
Néha
csend van mégis zene a belső láng
egy dallamos érzés köszöntött ránk
Harccal
dübörgő neszek a vágyak hada
halkan jövő zajok lelkünk szava
Bátran
két keze megérint mint egy álom
mint egy utópia mindig várom
Mindegy
melengess napsugár fűtsed szívem
fel ne ébressz engem mert elhiszem
Katarzis 92.01.17.
Fél hetek
Félhetek,
Imádlak
Péntekek!
Szent égig,
Szentekig
Börtönünk
Szétszedik.
Fél szegek
Félszegek,
Szeretem
Szép szemed.
Akarat,
Szavazat,
Test-álom
Kifakad.
Szájakon,
Vágyakon,
Lángoló
Ágyakon.
Szeretném,
Vezetném,
Kedvesem,
Légy enyém!
Élő álom 92.01.05.
Félhomály,
varázsolt.
Forrójég
parázslott.
Lüktető
álmomba
bemászott.
Meleg volt,
émelygő,
testemet
szerető.
Lappangó
az erő,
feszengő.
Kellemes
robbanás.
Átfutó
sokk-hatás
megszédít
újból a
látomás.
Félhomály,
varázsolt.
Forrójég
parázslott.
Lüktető
álmomba
bemászott.
Kérdés 92.01.05.
Ma még jó, de holnap?
Kézfogás vagy kalpag?
Melegben 91.11.28.
Megolvadtál kedvesem, elengedett a jég.
Felhevült a szerelem; ne párologj el még!
Titkok vége 98.05.29.
Lelkemben darabokra estem
Kipróbáltam, mit nem szabad
Megégettem fiatal szívem
És konokul kutatom szavad
Reszketek tűznap árnyékán
Megtalál talán saját jelenem
És kereslek, látlak még talán
De nem lellek, azt hiszem
Kiválasztott utam gyógyít
Vár rám biztos tudásom
És elhiszem, talán jobb így
Hangod tetovált lelket nyom
Emlékként, örökre rám égve
Illatod, de csak én érezhetem
Vigaszként, szívtestvért ölve
De meghagyva becsületem
Tilos lány 98.05.28.
Teli marokkal evezek bűnösen.
Élvezem perceit, újjászülettem.
Megeszem mind, mit adsz;
Ha harapsz, halkan élvezem.
Kezedben virágot tartasz,
Illata lelkeket mérgezett.
Kábultan engeded magad,
Kellemes hazugság kezed.
Szívem köldöködön halad,
Otthagyott partokra vezet.
Végtelenséget játszunk.
Minden gondolatom veled.
Stégek felbontják blúzunk,
Lelkemben darabokra esek.
