Ha jó 2000.07.10.
Sok kis múlt van, mi megragad
A polcokon hadihajók robognak
Törnék a lelki jeget, ha hagyom
Toporgó gyermeket karomba rakom
Dalolna nagyoknak, nekem is
Hajókról, havakról, hangulat vele visz
Nevetnék kamaszon komolyan
Elesett sebeken, mint Nap fenn, van olyan
Van olyan szép, szálljon a Hold
Szirmokon szél, oly régen volt
De akarom még, legyen kék ég
Legyünk a hajókon, törjön a jég
Imádott gyűlölet 93.08.18.
Számíthatsz rám!
Igen, holnap meghalok...
(a gyönyörtől).
Ásíthatsz rám;
én azzal igazán nem
is törődök!
Mert készen vagyok, érted halok,
holnapra semmit nem érzel;
mert fémet adok, mélyen kapod
agyadba, golyótól kivérzel!
Úgy várom már,
mikor füledbe súghatom,
hogy: várod tán
mikor életed megkapom
fellobbanó alkoholban,
tűzzé fagyott kín mosolyban
eljött halálod altatom,
majd eloltom.
Kínlódás 92.01.28.
Ha belehalsz is, meghalsz
és égő jegeket kaparsz
Füstölgő méla álmod
átéled és félve várod
Hogy átléphess végre már
az illemhelynek ajtaján...
Rossz passzban 93.04.27.
Rág még ez a kínlódás,
mely agyamon masíroz.
Nem kell, de mégis kínoz!
Jéggé fagyott madarak
utolsó károgása,
gondolatom torz mása;
na, és ez mind senkié!
Az enyém se, mert nincsen!
Elhagytam nem volt kincsem.
És fekete a távlat,
téged vár a nagy semmi,
nem tudsz kifelé menni.
Nincs már mi összetartsa,
nincs már ki visszatartson,
megkötött rég az arcom.
És lemezek suhognak
bádogból orrom előtt,
nézem bambán a szelőt:
Szép szeletekre szelnek
mindent itt, az agyamban;
beletépek hajamba,
mert ez az a színdarab,
hol a nézőt kikötik,
mikor még csak születik.
Függönyök nem mennek le,
mert a csúnya mosolyok
ragacsos tengere morog,
robog, míg le nem tépi.
Így csapkodja a partot,
én meg várnám a hangot,
a sirályok énekét,
de dal onnan már nem szól,
a bugyogó olajból!
Pedig itt tisztán indulsz,
puha, nyitott marokkal,
fehér, üres lapokkal,
és ezekre már firkál,
ha nem tépték szét ezek,
talán közeli kezek...
A kezdeti rózsaszín
fuvolaillat álom
valóra válik, várom!
Aztán, mondom, átfestik,
és belevibrál a szem,
vele kattog az eszem.
Fáradok és könnyezek.
Átlépik dobhártyámat,
bedarálják ágyamat,
és hagyják, hogy rohadjon,
mozogjon a férgektől;
enyves lesz a kezektől...
***
...leülök, hogy elfussak
vágyaim mezejére,
bezuhanok a térbe,
lágyan, kellemesen
csobbanok, felrobbanok;
sok atomot altatok,
mely összetart és hordoz.
Nem időn és földön át!
Itt nem érzi hatalmát!
Nem jön velem senki!
Mert zavarná lépteim
üde zaját, képeim
szétnyúlnak magam után.
Nem ugat rám, hogy tűrjek,
hogy bírjam, és üljek.
Létezhetek egy kicsit,
egy pillanatot, csak én,
és mintha így érezném...
...bár csalóka a kép!
SzívTestVérek 98.04.14
Kimondatlan szavakként heverünk a kerten
Szorítjuk a jelent, nehogy szökni merjen
Édes ostorral paripákat hívunk remegve
Hogy nyújtsák pillanatunk napokra, hetekre.
Emléket karmolunk, de simogatás serken
Rikoltanánk "menj el!", helyette terc percen
Keressük azt a szót, míg csak csókolunk szeretve
Próbáljuk feledni, ami örök életre ereklye.
***
Akkor egyszer visszaszól a múlt,
Megleljük rejtett nyugalmunk
és ládákból emlékek kopognak.
Könny nélkül idézni nem megy,
csak konoknak.
Akkor már tudjuk, mit kellene
Vágyaink tényleg tettek-e,
vagy álmodtunk hiába koroknak,
nem merve élni,
ellenállva okoknak...
Élni és halni hagyni 93.01.13.
...s te voltál fiatal,
szíved tárva volt!
Te mondtad: "Élve élj!"
Élve élni, élve halni.
De ha ez mindig így is volt és nem hamis,
mennyből könny hulljon rá,
mert nekem ez fáj!
Melód jó, de más a hulla,
ráhullik az atombomba.
Ki néz fel?
Neked máris ott a szabad hely.
Te mondtad: "Élve élj!"
Élve élni, élve halni.
Peches élet 92.03.10.
Lukas agyad hever, szívja be a sarat,
Nagy hóvihar kavar, három napig marad.
Felhördül a szomszéd, még egy nagyot tapos.
Rajtad hagyja szemét, bár kissé másnapos.
Szürke fény elvakít, foltos madár rebben;
egy rendszer alakít, nincs jó semmi ebben!
Hiszed, hogy jó meleg, jó neked a lucsok;
Hiszed, itt a helyed. - Tiszta lábbal futok.
Ingyen olcsó élet, drágán jön a halál,
És holnap lesz Véged! Még teli a kanál,
Nem nyeltél oly sokat, hogy felkelj majd egy nap.
Elrobog a vonat, rajtad röhög a pap.
Kiteszed a lelked, a sínekre fekszel,
Eliszod a percet, Józsefnek nem tetszel!
Közöny? 92.02.29.
Ma vagy holnap meghaltam.
Soka álltak a sírnál
és kínomban vigadtam.
A közöny sokat kínál:
Pisztoly vagy tán' szívroham?
Szemeimbe köd szitál.
Ha úgy akarom, rohan,
és két perc múlva vége;
hirtelen-halál fogan,
ha kell, én állok félre.
De ez egy cseppet sem fontos!
Ne menj lelkembe mélyre!
Dehogy voltam én harcos,
csak néztem tétlen létem;
a végén lettem morcos:
mert szerintük nem értem.
Miért nem hagy már békén?
Ne könyörögjön értem!
- csak ott legyek a végén...
Örömtánc 92.03.01.
Röhögök rajtatok,
fájdalmas nappalok!
Hiába, nem öntötök
szemembe vizet!
Átugrok vígan,
majd fikuszt mutatok;
számolok úgy tízet,
felgyújtom a tüzet.
És ha idegeik
jól meg-megfeszülnek,
eljátszom dalomat;
csikizi a füled?
Jó ötletek szülnek,
rossz percek megszűnnek;
egy ideig biztos.
Sikítok, hívlak táncra!
A lábam már járja,
őrült szívem lüktet!
Rosszkedv 92.02.27.
Repednek a napok
harapok egy nagyot
felrikolt a harag
belezúg egy harang
Hatalmas ásítás
nem zöld a fásítás
letörnek kedveink
kifolynak nedveink
Zokogás vagy sírás
halott ásót sír ás
rokkannak a gondok
semennyit se mondok
Midőn a csodát várom 92.02.24.
Irdatlan pillanat besüt a falakon.
Csüngő képkeretből
csaholnak szabadon.
Rám köszönt egy majom.
Várom, hogy a barna bőréből vetkezve
egy csoda másszon ki,
de csak néz szemmedre
helyére meredve.
Talán rálel arra a mély pillanatra,
addig szilárd szívem
puha falát kaparja;
és beszakad a karja...
Telihold 92.02.19.
Röhej, felkelt a csend!
Felborul halkan rend.
Vigyázó szemét rajtam tartja.
Aludnék még, de nem hagy;
Gondolat-foszlány megfagy,
Benyúl az ablakon a karja.
A tisztaság jéghideg
Erejével tépi meg
Lelkemnek álmát, ha akarja.
A sötét beleszürkül,
Elfogadja szentül
Havonta egyszer, egy éjszakán.
Dicső dühét dübörgi,
Mert nem jutott több neki!
Fénye meg-megcsillan egy kaszán,
És némán üvölti, hogy
"Ábránd! Ma éjjel elfogyj!"
Felhőin lassan siklik a szán,
Beballag bús szobámba,
Kürtöt fúj, ágyamba rúg,
És húz az álmatlan magányba.
Születés 92.02.17.
Reszkess halott, itt az élet!
Megszül majd egy rémtett;
Felfalnak a párzó gondok;
Hallják, hogy mit mondok?
Jéghideg a zsinórt vágó
Olló-él, mely ráró
Egy hústestet, hogy rohadjon.
Fojtogat is vajon?
Atomok és véres húsok,
kéz, láb mivel rúgok:
Segíts! Jaj, megszülettem!
Istenem, mit tettem?
Epegramma 92.02.05.
Oly vidáman mosolyog;
Meghaltak a rokonok.
Csigalom-nyugavér! 92.01.18.
Nem számol el tízig,
Csak magában bízik.
Szemében villámok;
Nyugit csak én várok?
Egy lapáttal rárak,
Épülnek a várak,
Bohóc lesz belőle.
Haljak meg szerinte,
Csak, mert őt felhúzták;
Jöjjenek a nagy dumák...
Nyugalmam zavarja,
Csörög a kalapja.
Toporzékol, miért?
Támadása kimért,
De inkább lelépek.
Sikító erények,
Vér borítja agyát,
Boncolja fel magát!
Fél 92.01.12.
Fél méret,
Fél betű,
Fél élet,
Fél tetű.
Fél a hét,
Fél óra,
Fél az év
Fél szóra.
Fél meló,
Félve mégy.
Fél csapó,
Fél a légy.
Fél golyó,
Fél, talál,
Fél bakó,
Fél halál.
